Aszparágusz

Az aszparágusz bár szocreál virágként él a köztudatban, de úgy is ismerjük, mint mindent kibíró, túlélő növény. Lám a szocializmust is túlélte, és ma már minden rosszízű képzettársítástól mentesen gyönyörködünk csipkeszerű lombozatában, és régi emlékek csak a száraz levegőjű, túlfűtött irodák kopasz aszparáguszai láttán élednek újjá.

Manapság Asparagus néven már többen hallották a spárga zöldséget is emlegetni. De hogy jön a csizma az asztalra? Ennek magyarázata a rokoni szálakban keresendő. Csakhogy míg a közönséges spárgát (Asparagus aethiopicus), illetve annak fiatal hajtásait élelmiszerként fogyasztjuk, addig másokat szobanövényként, dísznövényként tartjuk.

A nemzetség neve görög eredetű, és a könnyezés igéhez kapcsolható, ami a növény szúrósságára utal. Az aszparágusz nemzetség tagjainak száma 500-ra rúg. Többségük örökzöld, hosszú életű évelő, liánok, cserjék, kúszónövények, az esőerdőktől a félsivatagokig előfordulnak. Igen érdekes megjelenésű növények. Fillokládiummal (phyllocladium) ellaposodott, fotoszintetizáló, módosult szárral (magyarul levél alakú szár) rendelkeznek, míg leveleik pikkelyekké redukálódtak. Egyszerűen fogalmazva az, amit a levelüknek látunk, valójában szárak. Virágaik egyivarúak. Termésük bogyó. A spárgafajok hajtásait virágcsokrok kísérőnövényeként előszeretettel használják.

Kláris aszparágusz

A hagyományos kláris aszparágusz (Asparagus densiflorus ‘Sprengeri’ ) hazája Dél- és Kelet-Afrika, a csapadékszegény vidékek növénye.  A densiflorus szó a virágok rejtőzését fejezi ki. A “Sprengeri” nevet a Carl Ludwig Sprenger Itáliában élő német botanikus (1846-1917) után kapta, aki a dél-afrikai Natal tartományban fedezte fel a növényt. Kedvelt szobanövény. Jól mutat függőkosárban, dézsában, cserépben. Nyáron a kertbe is kiültethető.

A levélnek látszó módosult szár lombozatot alkot, amely idővel dúsan lecsüng a növényről. Szára fásodó, tüskés. A tüskék a lecsüngő szár megkapaszkodását segítik. Szárazság tűrését részben a gyökereken találhatók koloncos képződményeknek köszönheti, amelyek tápanyag- és vízraktárak. A párolgás felületét csökkenti a fenyőtűszerűen kemény, viaszbevonattól fényes lombozat is. Apró, fehér virágaiból piros bogyótermés fejlődik, bogyónként három maggal. A bogyók enyhén mérgezőek, a növényi nedvek bőrirritációt okozhatnak. A madarak viszont kedvelik, és nagyban hozzájárulnak a bogyók magvainak terjesztéséhez.

Kláris aszparágusz gondozása

-1 ºC-ig fagytűrő. Télen, hűvös, világos szobában tartva egészen kevés vízzel is beéri, csak éppen ki ne száradjon teljesen. 2-3 hetenként öntözzük. Világos lépcsőház, üvegezett veranda különösen kedvező helye télire. Fűtött szobában sajnos felkopaszodik, és megnyúlt, vékony hajtásokat nevel. A tél beköszöntétől, egészen tavaszig általában elegendő a két-három heteként öntözés.

Nyárra legjobb, ha kitesszük a szabadba, akár erkélyre, vagy ablakládába is. Ha nyárra kiültetjük a napos kertbe, a napfényhez fokozatos szoktassuk hozzá. Így különösen sűrű, tömött és kemény lombozatú lesz, sőt rendszerint jobban is virágzik. Kihelyezés előtt, a télen elszáradt hajtásokat (különösen, ha a tél során teljes volt a lombvesztése) tőben le kell vágni, hogy azután helyettük újak fejlődhessenek. Bár jól tűri a szárazságot, a rendszeres nyári öntözést meghálálja, főleg ha ez 2-3 hetenkénti tápoldatozással is párosul. Öntözzük alulról, ha a talaját már száraznak tapintjuk. A túlöntözés és a meszes, kemény víz előidézheti a lombozat sárgulását, hullását.

A fiatal növényeket évente ültessük át semleges kémhatású, illetve gyengén savanyú virágföldbe. Idősebb korban elég három évenként átültetni 15-20 cm-es átmérőjű cserépbe. Átültetéskor eltávolítható a gyökérgumók egy része. Ha túlságosan elburjánzott, éles késsel akár két részre is vághatjuk a növényt. Miután az edényét eltakarja a leomló lombozat, valamint a gyorsan fejlődő gyökérzet szétfeszítheti a cserepet, nem érdemes drága tartóedényt vásárolni számára. Tőosztással szaporítsuk, a tél elmúltával, illetve tavasszal, az erőteljes hajtásképzés megindulása előtt. Kártevői a levéltetvek, pajzstetvek, takácsatkák. Ezek ellen permetezéssel védekezhetünk.

Fátyolaszparágusz vagy tollasfű

A fátyolaszparágusz vagy tollasfű Asparagus setaceus (A. plumosus) a tűlevelű aszparágusz (aszparágusz) rokona, Afrikából származik. Akárcsak rokonát, őt is levéldísznövényként nevelik. A virágcsokrok gyakori díszítője.

A módosult szár alkotta tűs lombozat (kladofillumok) fátyolszerű, vízszintes lehelyezkedésű. A növény habitusa a páfrányokéhoz hasonlatos. Szára a támaszték felé tekeredik, tüskés, ezzel segítve a megkapaszkodást. Szárazság tűrését részben a gyökereken találhatók koloncos képződményeknek köszönheti, amelyek tápanyag- és vízraktárak. A párolgás felületét csökkenti fátyoltűszerű lombozat is. Fásodó rizómája révén gyorsan elszaporodik, és (nem a mi éghajlatunkon) a szabadban könnyen kiirthatatlanná válik. Szobanövényként érdemes évente megszabadítani gyorsan fejlődő gyökérzetének egy részétől, és távolabb tartani más növényektől, amelyekre szinte észrevétlenül felkapaszkodik. Apró, fehér virágaiból piros bogyótermés fejlődik.

Asparagus plumosus

A napostól az árnyékos helyekig mindenütt megél, de a direkt napfénytől óvni kell. Talajigénye közepes, de a szélsőségekre érzékeny. Bár szárazságtűrő, edényben megkívánja a rendszeres öntözést. Tartása nem egyszerű, mert “leveleit” könnyen eldobálja. Ennek oka lehet a túlöntözés, a szárazság, a huzat, a fényhiány vagy a közvetlen napfény.

Sarlós aszparágusz

Dél-afrikai eredetű rokon az Asparagus falcatus, azaz a sarlós aszparágusz is. Könnyebben tartható, mint a fátyolaszparágusz. Levelei szélesebbek, virágai illatosak, és a belőle fejlődő bogyók barnás színűek. Érdemes olyan helyeken tartani, ahol a téli hőmérséklet 8-12 °C, ugyanis csak így fejlődnek tömött, erőteljes, szép példányok. A fagyok elmúltával őszig a szabadban is tartható balkonnövényként.

Asparagus falcatus

Függőkosárba helyezve különösen mutatós. Az idősebb példányok rendszeresen virágoznak. Nincs szüksége párás levegőre. Világos, levegős szobába való, de alkalmazkodik a félárnyékhoz is. A közvetlen napfényt ő sem kedveli. Éjszaka 10 °C-nál melegebbet nem igényel. Tavasztól őszig öntözzük rendszeresen. Ha a hőmérséklet túllépi a 18 °C-ot, permetezzük.